Fennállásának 10. évforduját ünnepelte az apai kórus

Tíz éve megalapított kórusát ünnepelte november 9-én az apai református gyülekezet.

Erdőhátiné Für Anikó, a magyarországi Konyár község református testvérgyülekezetének lelkipásztora hirdette az igét november 9-én az apai református templomban. Az ima és az éneklés rendkívüli erejéről beszélt és vont párhuzamot a ma és a Pálék raboskodásának éjszakája között. Mit éreztek meg a rabok? Miért hallgatták az énekét? Miért nem menekültek a kinyílt cellaajtókon? Miért viselkedtek másként, mint ahogy szoktak? Azért, mert megérezték, hogy engedelmeskedniük kell egy hatalmasabb Akaratnak.

Tolnay János beszolgáló lelkipásztor is köszöntötte a kórust, hálát adva Isten végtelen kegyelméért, amellyel tíz éven át megtartotta ezt a lelkes, kis közösséget. Szeretettel hívogatott másokat is, hogy erősítsék a generációk éneklő láncát és vigyek tovább a „kétszer imádkozás csodálatos ajándékát". Az ünnep sokszínűségéhez hozzá tartoztak az ifjúság új énekei, amelyeket Tolnay Zelma, patóházi kántornő tanított és gitárkísérettel együtt énekelt a fiatalokkal.

A prezsbitérium és a gyülekezet nevében Kánya István jegyző a 100. zsoltárral köszönte meg a kórus létét és szolgálatát. „Vígan énekelj az Úrnak, te egész föld! Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel."

A gyülekezet megajándékozta a kórustagokat egy-egy bekeretezett csoportképpel, hogy bármikor ha előveszik, ők vagy utódaik, legyen biztató erőforrás Isten dicsőítésére. A testvérgyülekezet vendégeinek köszöntése, virágok, kis figyelmességek átadása után, szeretetvendégséggel zárult a hálaadás.

"Köszönetet mondunk mindazoknak, akik emlékezetessé tették számunkra ezt az ünnepet szívük melegével, két kezük munkájával! Külön dicséret és elismerés illesse Badar Andrea kántornőnket, karvezetőnket, a jó szervezésért és helytállásért; továbbá Vajda Levente gondnok urat és feleségét a mindenre kiterjedő figyelmükért és a szép köszöntő szavakért. Hálás szeretettel veszi körül a gyülekezet Tolnay János beszolgáló lelkipásztort és családját a Krisztusi lelkületért, melyet megélnek és elénk élnek, felelősségteljesen fölvállalva mindent a gyülekezetünkben" - áll a gyülekezet beszámolójában.

A teljes örvendezésbe, mint minden örömbe üröm is vegyült. Nem lehetett jelen Nt. Nagy Róbert, aki megalapította és vezényelte a kórust, fáradhatatlan lelkesedéssel, tíz éven át.